Ikerterhesség: Minden, amit tudnod kell, ha két babát vársz!

Az utóbbi években világszerte egyre gyakoribb az ikerterhesség. Két vagy több baba hordozása azonban egészen más folyamat, mint az egy magzattal járó várandósság. A többes terhesség lefolyása jelentősen eltérhet az egyszeres terhességtől, ezért a kismama és a magzatok biztonsága érdekében fokozott figyelmet, speciális terhesgondozást és rendszeres szülész-nőgyógyászati ellenőrzést igényel.

De hogyan csoportosítják az ikerterhességeket orvosi szempontból, és milyen lehetséges kockázatokkal, terhességi szövődményekkel kell számolni, ha ikerbabákat vársz?

Az ikerterhesség típusai: a burok- és lepényosztódás szerint

Bár a köznyelvben leginkább az egypetéjű ikrek és kétpetéjű ikrek kifejezések terjedtek el, az orvosi protokoll és a terhesgondozás menete szempontjából ez a felosztás önmagában nem elég. A nőgyógyászok az ikerterhességet elsősorban a magzatburkok, vagyis a külső chorionburok és a belső amnionburok, valamint a méhlepények száma alapján osztályozzák.

Ez alapján az alábbi fő ikerterhesség-típusokat különböztetjük meg:

Dichoriális-diamniális ikerterhesség, vagyis kétlepényes, kétmagzatburkos ikerterhesség

Ez a leggyakoribb és egyben a legbiztonságosabb ikerterhesség-típus. Ebben az esetben mindkét babának külön méhlepénye, vagyis placentája van, és mindkét magzat saját magzatburokban, saját magzatvízben fejlődik.

Monochoriális-diamniális ikerterhesség, vagyis egylepényes, kétmagzatburkos ikerterhesség

Ennél a típusnál a magzatok közös méhlepényen osztoznak, azonban külön-külön magzatburokban fejlődnek. Mivel a lepény közös, ennél az ikerterhesség-típusnál már fennállhat a keringési egyensúly felborulásának kockázata.

Monochoriális-monoamniális ikerterhesség, vagyis egylepényes, egymagzatburkos ikerterhesség

Ez a legritkább és egyben a legmagasabb kockázatú ikerterhesség-forma. Ebben az esetben a babáknak nemcsak a méhlepényük közös, hanem egyetlen magzatburokban, közös magzatvízben fejlődnek. Emiatt a köldökzsinórok összegabalyodásának veszélyével is számolni kell.

Minden ikerterhesség-típus más-más orvosi megközelítést, egyedi terhesgondozási protokollt és eltérő szintű monitorozást igényel. Különösen a közös méhlepénnyel járó ikerterhességek esetében fontos a fokozott ellenőrzés, mert a közös lepény egyenlőtlen vér- és tápanyag-megoszláshoz vezethet a magzatok között.

Javasolt és gyakrabban végzett ultrahangvizsgálatok ikerterhesség alatt

Mivel a többes várandósság fokozott kockázatú terhességnek számít, az ikerterhességet viselő kismamáknak általában gyakoribb ellenőrzésekre van szükségük, mint az egy babát váróknak. Különösen fontosak a rendszeres magzati ultrahangvizsgálatok, amelyekkel a babák növekedését, fejlődését és állapotát követik nyomon.

Kétlepényes, vagyis dichoriális ikerterhesség esetén az ultrahangvizsgálatok ütemezése az első trimeszterben hasonló lehet az egyszeres terhességekéhez. A várandósság második felében azonban fokozottabb ellenőrzésre van szükség. A 20. hét körül sor kerül a részletes anatómiai ultrahangvizsgálatra, majd a 24. héttől kezdve a magzatok növekedését és becsült súlyát általában legalább 4 hetente ultrahanggal ellenőrzik. Ez azért fontos, hogy az esetleges súlybeli eltéréseket, vagyis a diszkordáns növekedést időben felismerjék.

Egylepényes, vagyis monochoriális ikerterhesség esetén a kismamának már a várandósság korai szakaszától kezdve speciális, magasabb szintű prenatális gondozásra van szüksége. A 16. terhességi héttől kezdve általában kéthetente javasolt az ultrahangos ellenőrzés. Ez a szoros kontroll elengedhetetlen az olyan súlyos, ikerterhességre jellemző szövődmények időben történő felismeréséhez, mint az iker-iker transzfúziós szindróma, vagyis a TTTS, illetve a szelektív magzati növekedési korlátozottság, vagyis az sFGR.

Az ikerterhesség lehetséges szövődményei

A kétpetéjű vagy egypetéjű ikrek hordozása magasabb anyai és magzati kockázattal járhat. Az édesanyáknál gyakoribb lehet a terhességi toxémia, vagyis a preeklampszia, a terhességi magas vérnyomás, valamint a koraszülés előfordulása. Az ikerbabák jelentős része a kiírt időpont előtt jön világra, ezért az ikerterhesség során különösen fontos a rendszeres orvosi kontroll.

A közös méhlepénnyel rendelkező, vagyis monochoriális ikreknél az alábbi specifikus, méhen belüli szövődmények alakulhatnak ki:

TTTS, vagyis iker-iker transzfúziós szindróma

A közös lepényben lévő érösszeköttetések miatt az egyik baba, a donor, túl kevés vért kap, míg a másik baba, a recipiens, túl sokat. Ez mindkét magzat keringését megterhelheti, ezért a TTTS az egyik legfontosabb, monochoriális ikerterhességhez kapcsolódó szövődmény.

TRAP szindróma, vagyis reverz artériás perfúziós szekvencia

Ez egy rendkívül ritka állapot, amelyben az egyik magzat rendellenesen fejlődik, és a másik, egészséges magzat szíve látja el őt is a keringésen keresztül.

TAPS, vagyis anémia-policitémia szekvencia

Ennél az állapotnál lassú ütemű vérátáramlás alakul ki a közös lepény érösszeköttetésein keresztül. Emiatt az egyik ikergyermeknél súlyos vérszegénység, vagyis anémia, a másiknál pedig túlzott vérsűrűség, vagyis policitémia jelentkezhet.

sFGR, vagyis szelektív magzati növekedési korlátozottság

Ebben az esetben az egyik magzat fejlődése a méhlepény egyenlőtlen megoszlása miatt jelentősen elmaradhat a testvérétől.

Ezek miatt a komoly kockázatok miatt rendkívül fontos, hogy az ikerterhességet olyan magzati medicina központban vagy tapasztalt, perinatológus és neonatológus szakemberekkel rendelkező klinikán gondozzák, ahol fel vannak készülve a korszerű méhen belüli, vagyis fötális beavatkozásokra is.

Ma már elérhetők olyan modern eljárások, mint a méhen belüli magzati vérátömlesztés, vagyis transzfúzió, illetve a lézeres abláció. TTTS szindróma esetén például a lézeres beavatkozás során lezárják a problémás érösszeköttetéseket a lepényben, ezzel csökkentve a magzatokat érintő keringési terhelést.

Hogyan zajlik a szülés ikerterhesség esetén? Császármetszés vagy hüvelyi szülés?

Az ikerbabák világrahozatalának módját, valamint a szülés optimális időpontját mindig az ikerterhesség pontos típusa és az esetleges komplikációk határozzák meg.

Kétlepényes, vagyis dichoriális ikerterhességnél komplikációmentes esetben általában a 37. hét körül kerül sor a szülés megtervezésére.

Egylepényes, kétmagzatburkos, vagyis monochoriális-diamniális ikerterhességnél gyakran a 36. hét körül mérlegelik a terhesség befejezését.

Egylepényes, egymagzatburkos, vagyis monochoriális-monoamniális ikerterhességnél a magas kockázat miatt jellemzően korábbi időpontban, sok esetben a 32–34. hét körül, tervezett császármetszéssel segítik világra a babákat.

Amennyiben a várandósság alatt bármilyen anyai vagy magzati szövődmény lép fel, a szülést természetesen ennél korábban is meg kell indítani, ha az anya vagy a magzatok biztonsága ezt indokolja.

Hüvelyi szülés vagy császármetszés ikerterhesség esetén?

A döntést minden esetben a szülész-nőgyógyász hozza meg az ikerterhesség típusa, a babák elhelyezkedése, a magzatok állapota és az esetleges kockázatok alapján. Fontos azonban tudni, hogy az ikerterhesség önmagában nem jelent automatikusan császármetszést.

Ugyanakkor a gyakorlatban az ikerszülések jelentős része végül császármetszéssel történik. Ennek oka részben az, hogy az ikerterhesség eleve fokozottabb odafigyelést igényel, részben pedig az, hogy a második baba megszületése az első iker világrahozatala után mindig hordozhat némi extra kockázatot. Emiatt az orvosi csapat sok esetben a lehető legbiztonságosabb szülési módot választja az anya és a babák védelme érdekében.

A döntést mindig az adott várandósság, a magzatok fekvése, állapota, becsült súlya, a kismama egészségi állapota és az adott intézmény szakmai gyakorlata alapján hozzák meg.

A kismamák bizonyos esetekben hüvelyi úton is szülhetnek dichoriális és monochoriális-diamniális ikerterhesség esetén, ha teljesülnek a szigorú szakmai feltételek. Ilyenkor az elsőként megszülető, vagyis A baba fekvése kiemelten fontos: fejfekvésben, más néven koponyavégű fekvésben kell elhelyezkednie. Emellett fontos szempont az is, hogy ne legyen jelentős becsült súlykülönbség a két magzat között.

Ezzel szemben a legmagasabb kockázatú, egymagzatburkos, vagyis monoamniális ikerterhességnél a császármetszés a választandó és biztonságos szülési mód.

Ikerterhesség esetén a szülésre való felkészülés több kérdést is felvethet, ezért érdemes időben tájékozódni a szülés körüli lehetőségekről is. Ilyen lehet például a köldökzsinórvér- és köldökzsinórszövet-eredetű őssejtek megőrzése, amelyről a KRIO Intézet promóciós programjában is olvashatsz bővebben.

Bár az ikerterhesség több odafigyelést, gyakoribb ellenőrzést és speciálisabb gondozást igényelhet, a megfelelő szakorvosi felügyelet és a korszerű magzati diagnosztika mellett a kismama és a babák állapota folyamatosan nyomon követhető. Ez segít abban, hogy az esetleges kockázatokat időben felismerjék, és a várandósság a lehető legnagyobb biztonságban haladhasson.